Blog
A párkapcsolatokról
„Az ember társas lény”- szokták mondani, és valóban, az egyik legpusztítóbb érzés a magány. Ez persze nem jelenti azt, hogy aki egyedülálló, az feltétlenül magányos, hiszen sokszor megélhetjük ezt az érzést akár családban is. Számos szakirodalom szól arról mi alapján választhatunk párt tudatosan, vagy tudattalanul, és ez egy rendkívül összetett, talán nem is általánosítható témakör. Viszont ami könnyebben megragadható, és virágeszenciákkal támogatható, az a párkapcsolat fejlődési szakaszai. (A javasolt esszenciák általánosak, nem veszik figyelembe az egyéni eltéréseket.)
M. Mahler és Bader-Pearson mentén gondolkodva a párkapcsolatnak hasonló fejlődési szakaszai vannak, mint amin kora gyermekkorunkban átmegyünk. És ezekben a szakaszokban, mint minden változás idején szembe kell néznünk bizonyos krízisekkel, amelyek ha nem megfelelően kezelünk, a kapcsolat végét jelentheti.
Első szakasz – a szimbiózis
A korai anya-gyermek kapcsolatban, hasonlóan mint párkapcsolat elején, szinte teljes összefonódásban, a „mi” élményében vagyunk. Természetesen ha ebben az időszakban nem kapunk megfelelő gondoskodást, kötődési nehézségek alakulnak ki. Ez kivetül a későbbi kapcsolatainkra is, és befolyásolja az intimitás képességünk. Természetesen ha a párkapcsolat elején nincs meg a kölcsönösség, akkor nem tud folytatódni, de amennyiben megvan, kicsit újra élhetjük a szimbiotikus együttlét csodáját, ami teljesen normális, hogy nem tart örökké, ahogy gyermekkorban sem, hiszen különben nem alakulna ki a személyiség, a kapcsolatainkban pedig nem alakulna ki a társ szerep. Aki ebben a szimbiózis igényben ragad, megterhelheti környezetét a folyamatos ragaszkodásával, érzelmi szükségleteit folyamatosan a másiktól várja, esetleg állandóan aggódik miatta. (Katángkóró, Vörös vadgesztenye)
Második szakasz – a differenciálódás szakasza
Egy gyermek életében is megérkezik leválás időszaka, amikor felismeri és külön álló emberként érzékeli önmagát (differenciálódás). Ez a fejlődéslélektanban a dackorszaknak felel meg, és aki szülő, az pontosan tudja, milyen nehézségekkel jár amikor elkezdi az akaratát érvényesíteni, akár a mi elképzeléseinkkel ellentétesen. Ez feszült időszak mindenkinek, hogy finoman fogalmazzak. A párkapcsolatokban is hasonló módon történik, itt figyelünk fel a különbözőségeinkre, és teljesen normális módon időnként eltávolodunk egymástól, konfrontálódunk. Ez a távolság sokszor féltékenységhez vezethet, szeretnénk kontrollálni a másikat, mert természetesen ezeket a fejlődési szakaszokat nem egy időben és nem egyformán éljük meg. (Cseresznyeszilva, Magyal)
Harmadik szakasz – a gyakorlás szakasza
Következik a gyakorló fázis. Ebben a fázisban szoktak a párok arra a következtetésre jutni, hogy elfejlődtek egymás mellől. Az lehet a tapasztalatuk, hogy elhidegültek, és teljesen más irányba tartanak. Hasonlóan a gyermekkorhoz, amikor a kisgyermek már önállóan képes cselekedni, döntéseket hozni, az akaratát érvényesíteni, felfedezni a világot, és kipróbálni a megszerzett képességeket. A gyermek és az anya is megélheti azt, hogy a sok konfrontálódás hatására szinte nem is ismerik egymást, megbomlott valamilyen egység, nehezen értik mit akar a másik. Félhetnek a kapcsolat elvesztésétől, sérülhet a bizalom. (Bohócvirág, Erdeifenyő)
Negyedik szakasz – az újraközeledés
Valójában ez a szakasz nem választható le az előzőről, hiszen a gyermek is önálló törekvései után időnként visszatér az anyához, főleg ha vigaszra vágyik. A párunkkal is így vagyunk, és kérdés, hogy képesek vagyunk e hozzáfordulni, valamint a másik fél tudja e fogadni a közeledést. Ez egyáltalán nem könnyű, miután a kapcsolatban már megsebződtünk. Ötödik szakasz – az érett párkapcsolat szakasza Valójában ez az a szakasz ami az együttműködésen alapul. A kapcsolat elbírja mindazt ami az előző szakaszokban történt, és két önálló ember egymást segítve, valójában ismerve és elfogadva, együtt tudják vinni az élet terheit, örömeit. A párkapcsolat társkapcsolattá fejlődik. Ebben a rövid cikkben természetesen általánosítással, a szeretet alapú kapcsolatokról írtunk. Bár a szakirodalom a korai anya-gyermek kapcsolat fejlődési szakaszaihoz hasonlítja a párkapcsolat fejlődési szakaszait, ez nem jelentheti azt, hogy van alá-fölé rendeltség. Amennyiben ez megjelenik a párkapcsolati viszonyainkban, akkor már diszfunkcionális kapcsolatról beszélünk. És természetesen amennyiben a anya-gyermek kapcsolatban is ezt a dinamikát éltük meg, úgy hajlamosak leszünk a párkapcsolatban is ezt reprodukálni. Az együttműködés alapfeltétele a mellérendelt viszony, -legyen szó párkapcsolatról vagy szülő- gyermek kapcsolatról egyaránt, -hogy partnerként tekintünk a másik félre, akkor is, ha az adott estben a gyermekünk. Ebből is láthatjuk, hogy még a jól működő kapcsolatokban is normális ha vannak krízisek, nehézségek, melyeket önreflexióval, őszinteséggel áthidalhatunk, hogy egy együttműködésen alapuló, szeretetteljes társkapcsolattá fejlődjön.
Egy régebbi bejegyzésünk a témában: https://eszenciacentrum.hu/parkapcsolat
A témához kapcsolódó havi akciónk:
https://eszenciacentrum.hu/spl/314522/Parkapcsolat